Tegnap reggel összefutottam a metrón az általános iskolai legjobb barátnőmmel.
Röviden annyit kell róla tudni, hogy mindig is az évfolyam egyik legjobb tanulója volt, jelenleg egy hihetetlen jó középiskolába jár, ott is nagyon magas tanulmányi átlagokat produkál. Már középsulit is úgy választott, hogy utána idegenvezetőnek tudjon továbbtanulni, vagy tolmácsnak. Tehát szempont volt, hogy idegenforgalmi középiskola legyen, ahol több nyelven is tanulhat.
Evidens, hogy szóba jött a suli, a továbbtanulás.
-Te sem idén érettségizel? - kérdeztem.
-Nem, tudod, a nyelvi előkészítő év...
-És tudod már hova tovább?
-Hova, hát hova, ötletem sincs. Hova vennének föl?
-Hülye vagy? Téged?
-Még ha fel is vennének, tegyük fel. Röghöz kötés? Na tudod mikor. Nézem a külföldi egyetemeket.
-Ja, tudom miről beszélsz. Én is már 3 országban néztem.
-De egyedül nagyon szar lenne kimenni... Épp ezt beszéltük az osztálytársaimmal. Pedig nagyon szívesen kimennék Skóciába.
-Elég talpraesett vagy, csináld. Nem hinném, hogy nem találnád fel magad egy hét alatt.
-Most felmerült az, hogy 4-5-en összeállunk és úgy megyünk ki. Senki nem akar itt maradni. Érted, ha ennyien összeállunk, kiveszünk egy lakást egyből negyedére vagy ötödére csökkennek a költségek. És majd dolgozom. Nagyon remélem, hogy összejön, én itt nem látok alternatívát.
Mint az sokadszorra is kiderült, a köznevelési törvény eléri a célját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése