2012. február 3., péntek

Én így megyek egyetemre #2


Terveim szerint rendszeresen frissülő rovatom második epizódját olvashatjátok. Úgy képzelem ezek a posztok adják majd a blog gerincét. Mindenki, aki hasonló cipőben jár megírhatja az ő történetét: azt, hogy hogy tekint a felvételire, a jövőjére. Mik voltak az elképzelései a köznevelési törvény előtt és után. A bejegyzések minden esetben név és iskola megnevezése nélkül kerülnek ki.
Ha szeretnéd te is megosztani a saját történetedet: igymegyekegyetemre@gmail.com


18 éves vagyok, Budapesten elég elismert és neves közgazdasági szakközépiskolába járok, jövőre érettségizem. Az iskolámmal teljesen elégedett vagyok, a mostani helyzethez képest is kitűnő lehetőségeket nyújt a tanulóinak; értem ez alatt többek között az ECDL vizsgát, különböző versenyeket, amelyek hozzájárulhatnak a felvételihez szükséges pontokhoz stb. Az egyetlen problémám csak annyi, hogy hiába szakközépiskola, és hiába tanulok meg minden elméleti és üzleti gazdasági dolgot, szakmám az nem lesz, csak egy pont ugyanolyan mezei érettségi bizonyítványom, mint azoknak, akik gimnazisták. (Ezzel nem azt mondom, hogy ők kevesebbek nálam, de egyértelműen, aki szakközépben folytatja a tanulmányait, az nem csak érettségiért megy. Arra ott a gimnázium. Vagyis VOLT!)

Régóta körvonalazódik bennem, hogy középiskola után kommunikáció és média szakon szeretném folytatni pályafutásomat. Régi vágyam, hogy bejussak a BKF-re. Még nem tudtam dönteni, hogy ezen belül a reklámszervezés vagy az üzlet foglalkoztat jobban, bár szinte mindegy is, hiszen annak az esélye, hogy felvesznek a főiskolára nagyjából nulla. Ugyanis az országnak kevés a pénze, így az államilag támogatott tanfolyamokra való limitet jelentősen csökkenteni kell. (Mert a taníttatásnál sokkal fontosabb a repülőtér, illetve számos utca átnevezése milliárdokért.) Ami végül is nem gond, hiszen Magyarországon „rengeteg” olyan ember van, akinek egyszerre van 5 nyelvvizsgája és 7 emelt szintű érettségije. Azt sem értem, hogy a pontokat miért kell felfelé vinni, miért kell változtatni az érettségi követelményeken. Engem miért kellene megszívatni? Ha én sokkal többet tanulok, és okosabb leszek, mint néhányan, akik 20 éve érettségiztek, akkor is, ha dolgozni fogok, örülhetek, ha a minimálbért megkapom.
Lényeg a lényeg, hogy elég nehéz menet lesz bekerülni a BKF-re, de megoldom, amint a nagy emberek azt is törvénybe iktatják, hogy egy nap 40 órából áll, így lesz időm magolni és eleget tenni a felvételi követelményeknek.

Feltételezzük, hogy már a fősulit is kijártam, és munka után kell keresnem, de nem akárhol: csak és kizárólag itthon. Mert azt mondták, és kész! Szerencsére, ha sikerülnek a terveim, akkor nem lesz nehéz dolgom, ezen a pályán vannak kapcsolataim. Persze 5 év múlva minden változhat, az is benne van a pakliban, hogy 30 éves koromig a szüleim fognak ellátni, aztán elmegyek szemetet szedni a Városligetbe kommunikátor diplomával. Igazából bele se merek gondolni, hogy mi vár még rám. Jobb, ha még kiélvezem a középiskola utolsó évét, és csak utána idegeskedek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése