Elhatároztam, hogy megnézem magamnak ezt az eseményt - nem a tegnapi performansz hatására, amúgy is ki akartam menni. Kitaláltam, hogy reggel megyek, akkor talán nem lesznek ezren.
A szombat reggeli 173-as igénybevétele aranyos volt. Nem számoltam azzal, hogy ez egy nagyijárat ilyenkor. Leülni gyakorlatilag felesleges, mert amint elfoglalod a helyed egyből adhatod is át egy gurulóskocsis nyugdíjasnak.
Ezek után üdítően hatott rám az egyes villamos utazóközönsége, ami nem meglepő módon 80%-ban gimnazistákból állt.
Megérkeztem. Az -akkor még csak- 30 méteres sor kivárásában sokat segített az Eszterházy Egyetem kinti standjából áradó rádió 1 muzsika. Még szatyrokat is osztogattak, ha neadjisten' a hosszú várakozás során leszakadna valaki táskájának a füle. Mikor épp ezen gondolkoztam bemondták, hogy megtelt a ház befogadóképessége (11 óra). Úgy éreztem magam, mint mikor a westbalkános események után a doboznál állok sorban. X ember kijön, x ember bemegy. Persze Sportaréna méretben.
Közben azt mondják épp mögöttem, hogy már a metrókijáratig ér a sor. Én átkozom az eszem, hogy nem lapos sarkú csizmában jöttem. Természetesen abba a sorba álltam a kettő közül, amelyik lassabban halad, de a társaság kárpótol: a mögöttem álló, kb. 18 éves lány meséli éppen a szülei ismerősének a múltheti programját, egy mondatban elhangzik az "osztálytársnőm" és a "párom" kifejezés, én meg egyre erősebben igyekszem a zenére koncentrálni.
Szerencsém volt: épp akkor jutottam be, mikor megszólalt a hangfalakból Bruno Mars.
A vidéki egyetemek nagyon kitettek magukért: vászonszatyrok, tollak, nyalóka, cukorka, hűtőmágnes, nyakbaakasztó és minden egyéb elképzelhető repiajándék.
A legnépszerűbb egyetemek ehhez képest maximum egy tollal és pár prospektussal készültek, de náluk nem is volt szükség semmire, amúgy is tolongtak a felvételizők.
A Corvinus Közgazdaságtudományi karának standjánál feltettem a kérdést egy szimpatikus fiatalembernek, hogy ez a 75 hogy fog megoszlani. Valószínű az alkalmazott közgazdaságtan kapja meg a nagy részét. Mondom az király, engem pont az érdekel. Utána gondolkoztam el, hogy ez nyilván baromira fel fogja nyomni a ponthatárokat, a nagyonsokszoros túljelentkezésről nem is beszélve.
Hány pontra lehet mégis számítani? Mivel már 500 az összesen gyűjthető pontok száma olyan 480 biztos lesz.
És mennyibe kerül egy félév? 215 ezer. BGF-en is 216. Nem is vészes.
Beszélgettem egy finn standnál egy nővel, aki az egyik kinti egyetemen tanít. Az oktatás ingyenes, a havi megélhetés kb. 700 euró.
Dániában a helyzet ugyanez, az ottani megélhetésre 150 ezer ft/hó-t saccolnak.
Beszélgettem egy szervezettel, akik 152 400ftért segítenek nekem a jelentkezéstől a bejutásig intézni mindent bármelyik külföldi egyetemen. Náluk meglepően, vagy épp nem meglepően elég sokan voltak. Pedig semmi repicucc nem volt.
A legfelkapottabb stand az ELTÉ-é volt, oda se fértem. Egyedül a Jogi
Karnál volt lehetőségem odaférkőzni, ugyanis ott nem állt senki.
A
legkevésbé népszerű ha jól emlékszem a Táncművészeti Főiskola standja
volt, többször is elmentem mellette, egyszer sem láttam ott senkit.
A Kaposvári Egyetem standjánál hangzott el a legjobb mondat: azért jó ez a tájékoztató, mert igazából senki nem tud még semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése